Szombaton Borsó mondta hogy egyre szarabbul nézek ki, és próbáljam meg Benivel megbeszélni a problémáinkat.
Megtudtam hogy amig én Pénteken táncolni voltam a csajokkal addig Beni Találkozóra invitálta az exét, de a csaj szerencsére nem ért rá....Ettől én nagyon rosszul éreztem magam. Egész hétvégén magam alatt voltam, de szerintem ebből Beni nem vett észre semmit. Valahogy a pasiknak fogalmuk sincs hogy milyen állapotban vagyunk éppen... Mi nők ezt valahogy megérezzük szerintem mindig. Na szó mi szó, elküldtem neki ma reggel imélen a köv levelet:
Szia
Szeretnék megbeszélni veled pár dolgot, ami már régóta nyomaszt engem, és azt hiszem, hogy egyre jobban bánt engem. Próbáltam először nem tudomást venni róla, aztán magamban elrendezni, de mostanra világossá vált, hogy egyedül nem megy.
Nagyon nehezen tudunk beszélni mind a ketten arról, hogy tulajdonképpen mit is érzünk egymás iránt. Az biztos, hogy én nagyon szeretlek, de fogalmam sincs, hogy te ott belül mit érzel. Nem tudom, hogy legalább magadnak meg tudod-e fogalmazni. Szerinted elég erős ez a kapcsolat az „intim” beszélgetések nélkül arra, hogy tartson valahova? Vagy csak azért van, mert az a másik hajó már elment?
Nem tudom, hogy fel tudom-e venni a versenyt Vele (Sz.), hogy talán még mindig őt szereted, és ő rá vágysz. Szeretnék ezekre választ kapni. A bizonytalanságnál nincs rosszabb. Tudom, hogy szinte minden nap beszéltek, ami önmagában nem is baj, ez a te dolgod. Annak viszont nem örülök, hogy erről nem tudsz velem beszélni. Tudom, hogy fontos része (volt) az életednek, hogy nem tudtok egymástól elszakadni. Sejtem, hogy Ő is így van vele. De hol helyezkedek el én ebben a csinos kis történetben? Mennyire vagyok fontos neked? És közétek állok-e? Ha nem lennék, akkor ti egy pár lennétek? Tudom, tudom, számtalanszor mondtad már, hogy nem akartok egymástól semmit már, de ha egy kicsit a helyembe képzeled magad, akkor ezt már te is nehezen hinnéd el. ( Ha én valakitől semmit sem akarok, akkor tutira nem beszélek vele naponta, nem akarok találkozni se vele és még a szekrényét se szerelném össze illetve hívnám át, hogy szerelje meg…)
Egyelőre nem érzem azt a dolgot, amit kb. fél évvel ezelőtt célul tűztünk ki magunk elé, mégpedig azt, hogy TÁRSAK vagyunk/leszünk. Szerintem te se érzed ezt. Azt hiszem, hogy ott rontjuk el a dolgot, hogy nem beszélgetünk egymással ilyen dolgokról. Hiányoznak ezek a mély beszélgetések. Sokkal több dolgot árultál el magadról azokban az időkben, még amikor még nem voltunk együtt. Igaz akkor is csak írásban és gyanítom részegen. Nem, az nem mentség hogy neked ez nem megy, képtelen vagy rá. Embereld meg magad, és Öntsünk végre tiszta vizet abba a pohárba. Szeretném tisztán látni, hogy hosszú távon mennyire számíthatok rád, hogy te is vajon azt érzed, amit én és irántam-e??? Szeretném megérteni ezt a Szilvis dolgot is, hogy mi van köztetek, vagy, hogy mit szeretnél Tőle illetve fordítva.
Persze az ilyen beszélgetések, elég nehezek, tudom jól, de ha komolyan gondolod a kapcsolatunkat (és most semmi elvetemült ötletre nem gondoltam) akkor azt hiszem meg kéne tanulnunk kicsit beszélgetni ezekről a dolgokról. Én is jobban tudnék bízni benned és neked is nyugtod lenne az ilyen kitöréseimtől. Tudom, hogy utálod, de kérlek ne bántásként fogd fel, hanem „intenzív ismerkedésnek” ami a párkapcsolattal együtt jár.
I.
Na ennyi!!
Nem vagyok benne teljesen biztos hogy jó lesz a következménye... ma már kétszer is összefost@m magam idegességembe de még nem válaszolt rá... Félek!!!
Ui.: a pénteki buli írtó rossz volt... ellenségnek kívánós!!!
